Hogy miért is jó egy Kéktúrán részt venni? Hát lássuk csak:
Adott egy hét, egy maroknyi, lelkes, egymást támogató csapat, egy elszánt túravezető, rengeteg látnivaló szép magyar hazánk tájait átkarolva, és a főszereplő, maga az út.
Túránk során volt alkalmunk bejárni a Mátra erőt próbáló, de gyönyörű hegyvonulatait és a Cserhát szemet gyönyörködtető tájait.
A csapat Siroknál kezdve felküzdötte magát az ország legmagasabb csúcsára, a Kékestetőre (1014 m), majd másnap folytatta útját a mátraházi Naphimnusz parkból indulva Galyatetőre (985 m). Ez a rész igen erőteljes kihívásnak bizonyult, mivel több kaptatós hegymenetet is tartalmaz, ráadásul igen meleg időt fogtunk ki, és itt alig akad vízvételi lehetőség, ám a fiatalok egytől-egyig hősiesen teljesítették a szakaszt.
Ezt követően Ágasvár (788 m) felé haladva elidőztünk kicsit Szamár-kőnél (más néven Newton-sziklánál), ahonnan belátni a Mátra szinte teljes vonulatát. A szálláson a környék egyik jellegzetes ételével, a nagyon finom és tápláló sztrapacskával vendégeltek meg minket, és ezen a háborítatlan nyugalmú helyen alvás előtt még hullócsillagokat is volt szerencsénk látni.
Utunk másnap folytatódott: Mátraverebély felé vettük az irányt, ahol a híres zarándokhely, Szentkút forrásvizével tölthettük meg kulacsainkat. A környék igen változatos, megtalálható itt kiépített forrás, árnyas szurdok, és remete barlang egyaránt, továbbá egy igen szeretetteljes büfés néni is, aki pár percen belül sült ételekkel látta el a megfáradt csapatot. Ily módon feltöltekezve jutottunk el immár Sámsonházára, következő szálláshelyünkre, ahol az estét tréfás történetek megosztásával, jókedvű kártyázással töltöttük.
Csütörtökön már a Mátrát magunk mögött tudva, a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet területét jártuk be. Sámsonháza Geoparkját elhagyva észlelhető, hogy az eddigi meredek hegyoldalak erdősségét az emelkedő domboldalakon helyenként már mezőgazdasági területek tarkítják, árnyat adó fák nélkül. Így jutott el a társaság Nagybárkányra, valamint útját folytatva Alsótold településre. Továbbhaladva látható a Nagy-Kő-tető (561m), valamint a Tepke-kilátó (567m), ami remek körpanorámát biztosít a Mátra-Cserhát vonulatok találkozásának megtekintésére.
Lentebb érve igazán finom ételeket fogyasztottunk a Bableves csárdában, és jóllakottan folytattuk utunkat az alsótoldi szállásunkra.
Utolsó túrázó napunkon Hollókő felé indultunk el. Nagyon jó érzés visszagondolni arra, hogy a meredek hegyoldal felől közelítve is fel bírtunk jutni a grandiózus, 2020-ban átadott, tenyeret formázó faszoborhoz. Ehhez a Farkaskútvölgyre tekintő kilátóponthoz felérve valóban úgy éreztük, hogy Isten a tenyerén hordoz minket, vigyázott ránk utunk során egész héten.
Itt jegyezném meg, mennyire kedély-javító hatása tud lenni a csapatra egy hegyre felfelé igyekvő, papucsos(!?) hölgy látványa - bízzunk benne, hogy rá is vigyáztak fentről...
A túrát végül Nógrádsipeken keresztül Cserhátsurányban fejeztük be, egy finom, pizzázós estével.
Ez az út nem pusztán csak a megtett táv két látnivaló között. Annál jóval több:
- a természet mélyebb megismerése, szeretete, tisztelete, megbecsülése;
- eddigi tudás elmélyítése, új ismeretek elsajátítása;
- saját határaink feszegetése, átlépése;
- önismeret, tűrőképesség és kitartás fejlesztése;
- csapatépítés, érzelmi intelligencia, emberségesség és empatikus készségek erősítése.
Egy ilyen túra során átélhető, milyen érzés, hogy mindaz, amire valóban szükséged lehet utad során, elférhet egy darab hátizsákban. Minden egyéb csak a kényelmedet szolgálja, de igazából nélkülözhető. Megtanulsz hálát érezni mindazért, amit addig természetesen megadatottnak véltél, legyen az fedél a fejed felett, étel, ivóvíz, vagy akár maga a belélegzett levegő.
És nem állsz meg. Ha meleg van, ha fúj, ha esik, nem törődsz vele - csak azért is kitartasz, mész tovább előre, egyik lépést teszed a másik után. Levegő be, levegő ki, itt-ott már fáj is, de nem adod fel. Mindeközben érzed, hogy bízhatsz a csapat megtartó erejében is, mert bevárnak, bíztatnak, motiválnak – ismeretlenekből észrevétlenül igazi sorstársakká váltok.
Egy folyamatban vagy, mégpedig a belső megerősödésed útján. Kívülről rád tekintve, külső szem talán nem is látja, min mentél át. Ám te megérzed és elraktározod magadban mindazt a személyiségformáló többletet, amit ez az út biztosított számodra - újra egyensúlyba kerülve, valamint további ismeretekkel és élményekkel gazdagodva.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a vándortúrázást, rendkívüli élményekkel és tapasztalásokkal gazdagodhatunk általa. Köszönet a szervezésért és megvalósításért minden közreműködőnek és résztvevőnek!
F.I.