Kedves fiúk!
Üres a kollégium nélkületek és meglehetősen csendes is! Máskor - így advent táján, karácsony árnyékában - már ünnepibb szokott lenni a hangulat, s egy kicsit mindannyian már az otthoni készülődésre, mézeskalács és fenyőillatú áldott családi együttlétekre gondolunk. Magával ragad bennünket az évente visszatérő ünnep megmagyarázhatatlanul szívet melengető varázsa. Idén ez sajnos egy kicsit másként van. Reménykedünk, hogy nem tart már sokáig, s abban is, hogy minden mehet tovább úgy, ahogy előtte volt. Tudjuk, hogy erős hittel és elszántsággal képesek leszünk veletek együtt újrakezdeni januárban a tanulást, a tanítást, a kollégiumi létet.
A magunk módján próbáltunk elébe menni az együtt töltött időnek, s az iskola vezetésének egyetértésével és hathatós támogatásával „felturbózni” némileg a környezetünket és a közösségi tereket! Az alábbi képek erről a lázas készülődésről szólnak. Megpróbálunk nektek némi meglepetést és örömet szerezni, hogy érezzétek majd, ha újra itt lesztek, hogy gondoltunk rátok, s hogy akkor is fontosnak érezzük a közösségünket és a komfortérzeteteket, amikor távol vagytok. Mi hiszünk abban, hogy a hit hegyeket mozgat, s a szeretet átsegít bennünket minden nehézségen!
Kívánunk nektek áldott ünnepeket! Legyetek jók, vigyázzatok magatokra!
Kollégiumi nevelőtanáraitok