A Szent Király városát osztályommal június 5. és 7. között hódítottuk meg. Vagyis inkább Ő hódított meg minket, ugyanis Esztergom számos csodát rejt magában, melyekbe beleszerettünk, s melyeket egy életre szívünkben hordozunk.
Indulás 2015. június 5.-én 16 óra után kicsivel. Kigördült egy figyelemre méltó bordó busz. Autópályákon keresztül jutottunk el Esztergomba, ahol a Gran Camping nevű direkt osztálykirándulásokra és táborokra specializálódott üdülőterület várt minket. Rugalmas, szimpatikus, fiatalos és humoros dolgozók fogadtak minket. A szállás nagyon kellemes volt, idilli zöld terület, magasra épített bungalók, a kilátás a Bazilikára nézett és mindezt közvetlen a Duna mellett. Foci és teniszpálya, legnagyobb örömünkre egy egész nagy medence.
Az első este a kései érkezés miatt már korlátozódtak a lehetőségek, viszont így is feltaláltuk magunkat. Hosszas fakeresés után tábortüzet gyújtottunk és körbeültük lobogó pásztortüzünk. Bemutatkozásul elénekeltük a „PG-sek vagyunk mi…” kezdetű 20. századi népi költeményt úgy ötször. Az este remek hangulatban telt, azonban éjjeli 1-kor a szombati napra való tekintettel felfüggesztettük a szórakozást.
Szombat reggel 7 órakor keltünk. Megreggeliztünk, majd élveztük, hogy végre világosban is bejárhatjuk a terepet. 11-kor kezdődtek a kötött programok. A „láthatatlan szoba” névre keresztelt játék logikai feladatokkal bombázott minket a kijutásért cserébe. Kódok, lakatok, kirakók és eldugott tárgyak igyekeztek minket bent tartani. Mi a legválasztékosabb lakat feltörési módokkal töredék idő alatt jöttünk ki. A játékvezető nagyon jókat nevetett a megoldásainkon. Akkor is, amikor egy ajtót levettünk a sarokvasról és eldugtuk előle. Azt mondta régen volt ilyen leleményes, életrevaló társasággal dolga. A szobákat a buborékfoci követte. Itt a labda mellékes szerepet töltött be, sokkal inkább éreztük szumózásnak a játékot, ugyanis az öltözék megengedte a teljes erőből egymásnak szaladást, gáncsolást, lerántást, elhanyagolható horzsolások ellenében. A legtöbb ember ezt a programot várta legjobban és nem is csalódtunk. A focizást saját készítésű, (egyébként igen jól sikerült) sertéspörkölt követte. Egy óra pihenés után pedig elindultunk Párkányba fagyizni. A Mária Valéria hídról gyönyörű volt a kilátás és a város is nagyon szép volt. Visszafelé a csapat kevésbé fáradt része, beleértve engem az irányt a Bazilikához vette. Felérve csodálatos táj fogadott minket, talán a legszebb, amit valaha láttam. Az óriási zöld kapu előtt állva csodálhattuk a Dunakanyart a naplementében, a horizonton egy hőlégballonnal. A visszasétálás után már mi is elég fáradtak voltunk. Újabb tábortűz és most kezdődött egy nagyobb buli. Kipakoltuk a hangfalakat és a jó társaságban röhögcséltünk ezer sztorin, amit megéltünk. A másik táborral is összeismerkedtünk. A szomszéd házban győri lányok laktak, akiknek hamar a szívükbe udvaroltuk magunkat, lovagias humorunkkal is öregbítve iskolánk nevét.
Vasárnap reggel az ébresztések után megkezdődött a becsomagolás. A sok szabadidő miatt, néhány irigy diák, akik nem tartottak tegnap velünk a Bazilikába, most felmentek. Majd 10 óra után elindultunk haza. Negyed kettőkor parkolt le a buszunk és egy sofőrt és osztályfőnököt éltető taps után mindenki saját otthona felé vette az irányt.
PG-s létünk legjobb kirándulását éltük meg az elmúlt napokban, jó időbeosztással, remek szállással és a legjobb osztállyal. Az élményekből töltekezünk majd, amikor nehezebb lesz a munka.
Kovács Ferenc
12.A.A galéria megtekinthető ide kattintva.
