Az országos kéktúra soron következő szakaszán iskolánk lelkes, összeszokott kis csapata idén - a Mátra magaslataitól búcsút véve - a Cserhát szelídebb tájain folytatta az utat. Első napunk döntően utazással telt, a viszontlátás örömével átbeszélgetve, de délután már a túraútvonalon vándorolva tettük meg az utat Cserhátsurányból Terénybe (6 km), ahol az első szállásunk volt.
Másnap időben igyekeztünk elindulni, hisz a leghosszabbra tervezett táv, 25 km megtétele várt reánk. Szandaváraljánál felmentünk Szanda-vár romjaihoz, majd bejártuk a túraútvonal által érintett település, Becske utcácskáit is. Az időjárás nagyon kedvezően alakult: a zömében felhős, enyhén szellős, kellemes hőmérsékletű időnél jobbat nyár közepén egy túrázó nem is kívánhat. Lendületesen, jó tempóban bírtunk haladni végig, és még a késő délutáni szemerkélő eső se szegte kedvünket. Akkorra már ugyanis megérkeztünk Kétbodonyba, és a presszójánál kissé megpihenve, majd onnan újult erővel folytatva utunkat már meg sem álltunk a 3 km-re levő szálláshelyünkig. Nap végén rendkívül jólesett mindannyiunknak a nyugalmat árasztó Romhány egyik éttermében kiadósan megvacsorázni, majd a barátságos, tiszta szállás puha ágyain elnyújtózni.
Harmadik napon tovább vezetett utunk Romhányból Ősagárdra (20 km). Rövid kitérőt tettünk a Romhányi-hegyen magasodó Prónay-kilátóhoz, amely nemcsak teljes körpanorámát ad, de kihelyezett fotókon mutatja be a környék érdekességeit is. Bár 128 lépcsőt kellett megmásznunk, hogy a lombok fölé magasodva elénk táruljon a végtelenbe nyúló táj, de a látványért mindenképp megérte! Északnyugat-nyugat felé a Börzsöny vonulatai húzódnak hívogatóan (mely következő évi úticélunk lesz). Keletre nézve Szandára, tőle kissé távolabb a Mátra és a Karancs vonulataira tekinthettünk vissza. Déli irányban a Naszály figyelhető meg, amely a következő napunk célpontja. A kilátótól tovább haladva először a cserháti dombvidék által körülölelt Alsópetény községébe jutottunk. A Gyurcsányi-Prónay-kastélyt és díszes parkját, a békés Cser-tavat a kerítésen keresztül sikerült megnéznünk. Ezután Felsőpetény következett, ahol az Almásy-kastély kapujánál bélyegeztünk kéktúra füzetünkbe. Késő délutánra megérkeztünk szállásadó településünkre, Ősagárdra, ahol igyekeztünk eleget pihenni az utolsó nagyobb hegymenet előtt, mely negyednap várt ránk.
Kellett is az újult erő, mert a Naszály méltán a Nyugat-Cserhát legtiszteletreméltóbb hegysége: a maga 652 m-es magasságával, a több, mint 300 m szintkülönbséget áthidaló, meredek, „tüdő-köptető” kaptatójával igazi kihívást biztosít megmászójának. És míg a felfelé vezető út a tüdőt és izmokat teszi próbára, addig a túloldalán lévő, összesen 470 m-nyi lejtő az ízületeknek adja fel a leckét.
Ezen nem kis teljesítményt leküzdve jutott el a csapat Katalinpusztára, ahol a Gyadai tanösvény függőhídján is keresztül vezetett a kék jelzésű túraútvonalunk. A soron következő Szendehelyen még egy kicsit elidőzött tekintetünk a szelídülő tájon, majd tovább haladva Magyarkútig már meg sem álltunk, ahol a szálláson szeretettel – és nem mellékesen nagyon finom vacsorával - vártak minket, és az újabb 20 km megtétele után végre megpihenhettünk.
Utolsó napunkra már csak 8 km-es táv maradt, míg eljutottunk Nógrádra. Útközben a Kő-hegyen Lokó-pihenőhelynél még egy díszes pecsétet begyűjtöttünk a kéktúra füzetünkbe, aztán búcsút vettünk idei Kéktúránk megtett szakaszától: a Cserhát izgalmas emelkedőitől, békességet árasztó virágos rétjeitől, zöldektől harsogó erdeitől, változatos kőzeteitől és élővilágától, kedves vendéglátóitól. Hálás szívvel gondoltunk vissza a remek időjárásra, az árnyat adó felhőkre, amiben részünk lehetett utunk során.
Bízunk benne, hogy jövőre, mikor Nógrád községből indulva fedezzük fel következő úticélunk, a Börzsöny vadregényes tájait a Kéktúra kanyargó ösvényein keresztül, még többen kedvet kapnak és becsatlakoznak vidám és bevállalós teljesítménytúrázó csapatunkhoz.
Erről a közel 80 km-es távról újabb élményekkel gazdagodva tértünk vissza. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az alábbi záró gondolat az egyik csapattagtól:
„Idén voltam 5. alkalommal túrázni ezzel a csoporttal és most sem bántam meg; ez egy jó kis lehetőség szünetet tartani a mindennapoktól. Már csak a gyönyörű helyek/tájak miatt is megérte eljönni, amiket magamtól valószínűleg sose jutna eszembe meglátogatni; különösen, ha egy-egy eldugott kilátóról van szó, amik számomra a túrák csúcspontját jelentik (mind szó szerint, mind átvitt értelemben). Egy másik emlékezetes része a túrának pedig a társaság volt; az oldott, baráti légkör sokat könnyített a fárasztó úton. Ha tehetem, jövőre is biztos csatlakozni fogok.” (Ronald)
